Ne érts félre –
idegen maradtál.
A sápadt arcú hold is, ha hófehér
reszkető selymet húz magára
a fájó káromlásokért.
Ne érts félre –
nem tudom ki vagy!
Ha a bozótra ráül a hó
tudom tél van,
de te lebegő köd vagy
az ingovány felett.
Vagy egy érdes kezű pofon,
ki vétkemtől vétkezett.
Idegen maradj, azt is akarom!
Ha közelegsz felém, arcátlanul
becsukom szemem.
Süketet színlelek, hiába szólsz…
azért is leszegem fejem.
2 hozzászólás
Kedves Ági !
Olvasom a megjegyzésben, hogy neked mondták "idegen maradtál".
Fájóan fogalmaztad meg alkotásodban.
Gratulálok versedhez.
Szeretettel: Zsu
Kedves Szusanne
Köszönöm hozzászólásodat.Ebben a versemben is sok az igazság, persze a költészet nyelvére fordítva.
szeretettel üdvözöllek. Ágnes