éjszakába fúl a fény
szertefoszlik vak remény
szürke minden sármagány
csillag hullik valahány
szobám falán árny dereng
gondolatom elmereng
távol, ahol szél dalol
este a Hold udvarol
nappal könnyű lepedő
szívem folyton epedő
tüzes csókra vágy a szám
mikor tested ér hozzám
reggel ajtón érkezik
csodás nap ígérkezik
ahogy simul nesztelen…
s itt vagyok még meztelen
hajnal mikor átölel
boldogság itt van közel
és az érzés ami vár
szerelmem karjába zár
2 hozzászólás
Kedves Éva!
A szertefoszló vak reménytől, öt szép versszak vezet a beteljesült szerelemig.
Nagyon tetszett a vers, gratulálok: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Köszönöm véleményed.
Örülök, hogy tetszik:))
Boldog Újévet kívánok!
Éva