A szerelem éjszakáján,
Kedvesem puha ágyán,
Egymást átöleljük,
Szeretjük.
Nem érdekel semmi más,
Csak a forró folytatás.
Kívánom testét, lelkét,
Álmok szólnak eképp.
Hamar rájövök:
Nem álom, nem is örök!
Mire a hajnali köd leszáll,
Az éjszakányi pillanat elszáll.
3 hozzászólás
Hát igen…. Ez így igaz.
Az elejét nem gondolom, hogy vedd magadra!
Amikor szerelmetes verset olvasok itt a honlapon, mindig igyekszem elkerülni a hozzászólást. Ennek több oka van.
Például: legtöbben képtelenek kilépni abból a körből, amit valamikor magukba írtak. Sokaknak a szerelmes verse, valami kamasz lány monológjához hasonlít, aki kedvenc regénye után, lila párnái közt fekve álmodik. Nem idézek be senkit:-)
Másik eshetőség, hogy csupa-csupa közhellyel játszanak, ami elképesztően bosszantó tud lenni, hiszen a hiába a tehetség, ha nincs egyediség.
Innét jön ez a vers.
Kicsit itt is van egy közhelyszerű képsor, de legalább realisztikusabb kertben “ég”. Semmi lila, semmi rózsaszín, hulló falevelek, vagy alkonyat. Csak fekete éjszaka. A második szakasz is egyszerű, mint az egész szöveg. Az utolsó szakasz zavar picit. Itt széttörik az egység. Nem lehet hová kapcsolni a végső sort. Picit lóg a levegőbe. Nincs előzménye, nincs utalás, csak egy felfűtött erotikus kezdés. Nem lebeg végig a félelem. De ha rosszul értem, bocsánat.
Misi
Szerintem az utolso versszak megtöri a verset és hirtelen fejeződik be, de mivel ott van a “hamar rájövök” kezdés ez ettől lesz jó. Csak még annyit, hogy az eképp szót két k-val irtad:)
Nekem tetszett ahogy van,furcsa hangulategyveleget éreztem mikor olvastam, és ez jó volt, köszi!