Döngni, dübögni,
Zúgni egyre.
Miközben homlokom redői
Fekete vért csorgatnak,
Mint fáradt olajat
Gépzajos szívemre.
Szikkadt szememen
Szürke hályog.
S akár hogy keresem,
Vas világ tartóoszlopok között
a Törvényt. Azt az egyet: mi Örök.
Csak acélozott hitemre találok.
Mit mások formálnak,
Mások vésnek,
Gáncsos árkot Mások ásnak,
nekünk S Mások hajlítják belénk reményeik.
S így leszünk mind:
Személytelen Gép-Teremtmények.
2 hozzászólás
Ez az, amit nem szabad hagyni! Érdekes gondolat, jó képek (akárhogy egybe írandó:)
Jó vers, gratula.
A javítást újfennt köszönöm. Tényleg nem erősségem a helyesírás, és ezt a word nem javítja. Addig jó.
Én néha kicsit eröltetettnek éreztem, (persze már csak visszaolvasva) de elmegy.
Köszönöm.