egy-egy virrasztásos éjjelen
sokként ér engem a félelem
lapokat lapozva olvasom
hogy sivatag lesz az otthonom
tűzforró homokban hasalok
és zsákmány leszek vagy vadnyomok
után kutató vadász
vízért epedő halász
néha meg madarásznak
képzelem el magam de
minden erdő messze van
minden erdőben holtak a fák
nem tudom hol voltam kisdiák
hol leszek halott vagy halandó
egyelőre csak buckalakó
8 hozzászólás
Szia Kati! 🙂
Lehet, hogy most kicsit keményebb leszek a szokásosnál. Talán maradi vagyok, nem tudok haladni a korral.
A címhez igazodó tartalom megvan, de sokat veszít erejéből a tördelés és az írásjelek hiánya miatt.
Úgy érzem, több helyen nincsenek jó helyen a gondolatritmusok.
Lehet, hogy bennem van a hiba, de úgy tartom, hogy az írásjelek a mondatok, a szöveg ékszerei, kiváló eszközei a hatás fokozásának.
Azon is elgondolkodtam, hogy ha már nyelvünk se lesz, mi marad nekünk?
Ne haragudj, úgy éreztem, ezt el kell mondanom, mert te a nyelv kiváló művelője vagy, kisujjadban van annak tudománya. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Egyáltalán nem benned van a hiba, és nem is bántó, ha leírod, amit a versről gondolsz. Én örülök, ha valaki megjegyzi, mit nem talál jónak a versben, főleg, ha segítő szándékkal teszi.
Az én nagy hibám, hogy nem szeretek sokat bajlódni egy írással, pedig van, amikor érzem, hogy javítani kellene. A központozás nélküli versek, olyan "egy szuszra" írások, azon nem is szeretnék változtatni, itt inkább azt érzem hibának, hogy a gondolatritmus nem megfelelő.
Köszönöm, hogy elolvastad és a véleményedet is köszönöm.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Persze " játék" vers már akinek az.
" tűzforró homokban hasalok
és zsákmány leszek vagy vadnyomok után kutató vadász
vízért epedő halász" Ki tudja ezt a következő nemzedékre mi vár,
és ránk azért nem olyan kecsegtető a helyzet, de tudomásul kell venni. Azért van egy kis világvége hangulata.
Itt a vízhiányra gondolok. Egy hívő mondta nekem
csak három lap nem valósult meg a bibliából én hiszek neki.
Gondoltam olvasok már valami komolyat is.
"hol leszek halott vagy halandó
egyelőre csak buckalakó"
Végül is buckalakónak lenni se rossz, ha az ember
alkalmazkodik a környezetéhez. A legtöbb akit ismerek nagyjából tud/na. Van amit nem jó tudni előre. Nekem ezek a gondolatok
jutottak eszembe a versedről.Kellemes hétvégét kívánok neked.
Csak éppen felnéztem, érdekes volt.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Valóban, egy világvége hangulatot próbáltam vizionálni, hisz amilyen ütemben teszi tönkre az emberiség a Földet, előbb-utóbb bekövetkezik. Sokan vannak úgy vele, hogy a mi életünkben még nem jön el ilyen tragédia. Ez rövidlátás, a jóvátehetetlen dolgokkal már nem tudnak a későbbi nemzedékek sem mit kezdeni.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati
Számomra ez egy nagyon sajátos lelkiállapot. Üldözöttség, sorvadás, de én érzek benne némi reménykedést is. Jól leírod, minden oldalról körbejárod.
Igen. Jól érzékeled. Valóban sorvad minden. Siralmas látni a fákon a ki sem fejlődött gyümölcs-múmiákat, a nyár közepén elsárguló, lehulló leveleket.
Örülök, hogy itt jártál: Kati
Rendkívül aktuális. Megkapó hangulata van, a tartalmához pedig nehéz mit hozzáfűzni: sajnos tényleg itt tartunk. Pontos ábrázolás.
Üdv.:Tamás
Sajnos, hogy itt tartunk. És az emberek nagy része, mint a strucc, a homokba dugja a fejét. Csak egyszer majd ez a homok is olyan forró lesz, hogy főhet a fejük…
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv.: Kati