Sötétbe fordult a szívem.
Tehetetlen kis érzések
tapogatóznak odabenn
vakon.
Némasággal pöröl a szó.
Hamis lett a csend is,
e hideg szótlanság fáj
nagyon.
Fagyos idők járnak.
Te rám teríted lepled,
s rádermed lelkemre,
a hűvös oltalom..
Sötétbe fordult a szívem.
Tehetetlen kis érzések
tapogatóznak odabenn
vakon.
Némasággal pöröl a szó.
Hamis lett a csend is,
e hideg szótlanság fáj
nagyon.
Fagyos idők járnak.
Te rám teríted lepled,
s rádermed lelkemre,
a hűvös oltalom..
15 hozzászólás
Kedves Doreen!
Nem szokásom elemezgetni a verseket, számomra csupán az a lényeg, hogy átható legyen. És ez így alváshoz készülődvén-de gyanítom, hogy akármikor máskor is- csodálatos. Főleg az utolsó két sor az, ami megindító!
Köszönöm, jó volt olvasni ezt a művet!
Ralf.
Kedves Ralf!
Köszönöm a pozitív véleményt!
Hmm! "Foszlányok"…És mégis hatalmas, mély érzések kavarognak benne. Mintha küzdelem tükröződne e három versszakból…
grat
leslie
Köszönöm, Leslie!
Nekem nagyon egybe van ez a vers! Gratulálok szeretettel: oroszlán
Köszönöm, Oroszlán! 🙂
Ez egy nagyon szép vers, pont olyan szép, mint amilyen szomorú. Tetszik, ahogy megfested az érzést… 🙂
Szeretettel: Évi
Köszönöm szépen Évi!
Kedves Doreen!
szomorú és szép vers. Sokatmondó. Tetszett.
Ági
Köszönöm Ági!
Szép és a hangulatot kifejező a versed…Gratula…Lyza
Gyönyőrű, nagyon tetszik ez a vers, megragadott a hangulata… 🙂
Köszönöm szépen! 🙂
Gratulálok , szép lett.
Ágnes
Köszönöm Ágnes!