Négyen ülünk egy füstös kis teremben.
Két társam, én, és egy balek csavargó.
Az ördög bibliája a kezünkben,
A lapjárás neki rossz, de nekünk jó!
Mi keverjük a kártyát, s ő csak figyel.
Szeretne kapni néhány erős adut.
De a SZEKÉR velünk fut, ő nem fér fel.
"Furcsa dolog", de dzsoli csak nekünk jut!
Arrább a teremben ILLATos hölgyek
Minket figyelnek, kacéran kacagva.
CSÓKjaikat KÍNÁLják a nyerőnek.
De koncentráljunk inkább a lapokra!
Újat keverek, a rongyos nagyon les.
Várja epedve azt a nyerő adut!
De nem kerül hozzá, csak néhány hetes.
"Hogy van ez?" a dzsoli mindig nekünk jut!
Már sajnálni kezdem, de ő nem tágít.
Tétje is csak éppen egy TROMBITA.
A hangszer szép, s bevallom, engem csábít!
Hát osztok újat, hátha lesz aduja!
Bár nem csaltam, mégis ócskák lapjai.
Nem kapott most sem egy szemernyi adut.
DIADALmentesen telnek napjai.
Akárhogy is van, dzsoli csak nekünk jut!
Ajánlás
A hölgyek a csavargót megsajnálták.
Mindhiába várta szegény az adut.
Bájos testüket tőle nem sajnálták.
De viszont a dzsoli mindig nekünk jut!:-(
3 hozzászólás
ez jopofa, kicsit esetlen de tetszik 🙂 szeretem az egyugyu verseket
Azért örülök, hogy a NAGY cserfalusi elolvasásra méltatta együgyü munkámat!
Köszönöm, mester!
1etlen egy mester van: Jézus Krisztus
én most is mocsokban ülök, s így se ironikusan, se máshogy nem nevezhetem magam többnek egy kivágásra váró fánál