Agyamban haragvó zöld locsog,
törhetne, de inkább megtörik,
ringatóan lassú álmosok
verődnek össze; félkör – félkörig
összefonva, mint a kézfogás,
oldhatatlan játék ostromol
mintha nem lehetne semmi más
csak bináris csend és ütem – pokol.
Hullám… a szó hol így, hol úgy vet
bizonyosságra kárhozottan,
csöndet vágytam és háború lett,
hullám… hát ezt is átmozogtam,
leejt, és aztán úgy emel meg.
Valahol bálnák énekelnek.
20 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Most csak annyit írok ide, hogy elolvastam néhányszor a versedet, megpróbáltam értelmezni, de kettősség van bennem, úgyhogy még jobban elmélyedek benne. Egyszerű és összetett is egyben.
Így is, úgy is megáll az elméletem, de amit biztosan látok, hogy engedni kell a hullámok játékának, mert akár felfelé, akár lefelé tartanak – ringatnak, és ebben biztos lehetsz.
Szerintem szépen összeáll a színekből, a hangokból és a hangulatokból, az ellentétekből a mondanivalód. Átjön, de még érlelem, mert nagyon friss az élmény.
A bálnák énekét nem akárki hallja meg, és a kommunikációjukat sem érthetik, leginkább csak ők, maguk.
Ahhoz képest, hogy "csak annyit írok…" és még érlelni fogom, elég jól megszaladt a "tollam" már elsőre is, csak úgy spontán. 🙂
Azt hiszem, hogy a címet szándékosan írtad kis kezdőbetűvel. Még ott is van egy kis gondolkodnivalóm.
Nagyon tetszik, jövök még…
Jó, hogy újra itt vagy. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Kicsit (nagyon) elvittek a saját gondolataim, köznapi, közéleti aktualitások, és ezért a vers többértelműsége, jól érzed. Még a címben is nagy "C" betűt akartam, de az túl direkt lenne :-). Visszavárlak köszönettel.
aLéb
ALéb, írhattad volna nagy "C"-vel. Most már, hogy elmondtad, jobban világít kicsivel is. 🙂
(Ez még nem az igazi visszajövésem.) 🙂
Akkor még várok Kankalin :-).
aLéb
Szerintem ez egy olyan vers, amihez több részletben jövök, mert nagyon foglalkoztat.
Amikor színeket írtam, akkor utána újra elolvastam, mert meg mertem volna esküdni, hogy kéket is láttam benne a zöld mellett. Először azt hittem, hogy a víz, de bizonyára a cián színe villant be egy pillanatra, amit először nem szúrtam ki.
Teljesen átjött, hogy közéleti aktualitások adják az egyik fonalat, de az is, hogy mélyebbre nézve a lélek belső dilemmái jelennek meg, a bizonytalanságok, illetve a bizonytalannak tűnő ismétlődések miatt.
Nekem a hullám egyértelműen a sodrást, a sodródást hozza, a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot, és hiába pesszimista, ott van benne a vágy, hogy ne az legyen.
Az ismétlődések adják a hullámzást, az egyszer fent, egyszer lent érzést, így magát a frekvenciát.
A zárás szerintem zseniális, akár a szélesebb körre értem, akár az egyénire. Alig hallható (hang), de nagyot csattan. 🙂
Jövök még a forma miatt is… 🙂
Kedves Kankalin, ne ijesztgess, hogy több részletben jössz… az nem egészséges… Félre téve a tréfát; köszönettel veszem a véleményed, a gondolataidat több részletben is természetesen. Igen, a színek sokszor nem jelennek meg, de a szöveg elemeiből jönnek, aztán meglepődöm nem egyszer én is, honnan a sárga, a piros.
Jól érzed, és szerintem egyéni dilemmák nélkül nem is lehet társadalmi kérdésekkel foglalkozni, mert hiszen hol van akkor a vers szerzője? A "hullám" is több értelmű pedig, van is benne némi fekete játék, de nem ez a lényeg. Annak örülök, ha zárás tetszett, köszönöm szépen.
aLéb
Most már elárulom, hogy a "hulla" is lejött belőle, de azt elhessegettem, mert még szójátékban sem jó olvasni. 🙂
Azért gondoltam, hogy a szójátékok megtalálnak, Kankalin :-). Köszönettel veszem a gondolataidat.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Azt ígértem, írok arról, hogy mit mutat számomra a forma.
Első ránézésre megfordult a fejemben, hogy akár szonett is lehet, mert hiába tagoltad másképp, a sorok száma egyező. Ahogy jobban belemélyedtem, észrevettem, hogy az első és a második szakasz 4. sorai hosszabban hangoznak, lassítanak. Ezek a 10-es szótagszámok adják nekem a vers egyik hullámvonalát, mert kiemelkednek a 9-esek közül.
A másikat a felosztás miatt érzem, mert a négysorosok utáni sorközök szintén lassítanak, még hosszabb ideig gondolkodtatnak.
Ez a felépítés szerintem nagyon jól igazodik a címben lévő fogalomhoz és a tartalomban megjelenő különböző módon értendő hullámokhoz is.
Kedvelem azt, hogy mindig kreatívan írsz meg egy verset, ahol a mondanivalóhoz illő köntöst választasz.
Minél többször olvasom, annál inkább tetszik.
A "kézfogás – semmi más" rímpáron eltűnődtem… 🙂
Igényes, átgondolt, többszöri olvasást igényel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igyekszem a formát és a tartalmat összehangolni, ez hol sikerül, hol nem :-). Ebben a versben az intuícióknak nagyobb szerepet szántam, mint a képi-történeti linearitásnak, talán a forma is tud ebben segíteni. Örülök, ha tetszett a formai megoldás is, köszönöm. (lehet, hogy a "kézfogás" kilóg…)
aLéb
Szia aLéb 🙂
Örömmel olvastam én is a versed, nagyon tetszenek a képek, amiket lefestettél.
Biztosan máshogy értelmezem, mint ahogy Te szántad – de pont ez a szép az írásban, hogy mindenkit mindig az érint meg belőle, ami számára aktuális.
Diamond
Szia Diamond,
örülök, ha tetszett. Így van, olvasó nélkül a vers nem is létezik :-), köszönöm.
aLéb
Kedves aLéb!
Hullámok, amik úgy csinálnak, mintha ringatnának, pedig inkább ide-oda dobálnak, uralják az életünket. Kiszolgáltatottságot érzek a versben: rádióhullámok, hanghullámok, az agy hullámai /alfa, béta, gamma, delta, théta/, a vízben keletkező hullámok – és nincs menekvés. Én így gondolom, bár lehet, hogy túl pesszimistán.
Üdv: Kati
Kedves Kati,
jól érzed, és azt is, hogy valóban pesszimista a vers. Köszönöm, hogy idelátogattál.
aLéb
Kedves aLéb, Mester!
Szerencsés vagyok, mert olvashattam, köszönöm szépen.
Szeretettel: Szabolcs
Szabolcs, nagy örömmel láttalak itt, köszönöm a véleményedet, szerencsés vagyok, hogy olvasol és megszólítasz, köszönöm.
aLéb
Már-már szürreális határokat feszegetnek soraid. Szépen elkavar, az utolsó sor pedig visszaránt, nem kicsit…
üdv, grat
leslie
Leslie, köszönöm, hogy itt jártál. Igen, igazad van, valóban kevésbé egyszerű a szöveg annál, ahogy írni szoktam. Örülök, hogy ha a záró sor így hatott, ez volt a szándékom. Örömmel láttalak itt.
aLéb
hát, szia!
fura volt olvasni versedet hátborzongatóan jó.
elemzést tőlem sose várj, nem értek én a verseléshez nagyon, de gondolom: "Bálnák, ki a partra!
üdv neked!
tisztelettel: túlparti
Szia túlparti!
Köszönöm, hogy olvastad, és igazán örülök, hogy azokat az érzéseket, amiket kiváltott benned a vers, megosztottad itt velem, köszönöm. Örömmel láttalak.
aLéb