Es ist mir gleich
Ich habe mich hergeschlichen
Noch einmal an dein Haus
Und drücke mich an die Mauer
Und weine still mich aus.
Es glüht und flackert und leuchtet
Da oben dein rotes Licht. –
Mir treibt der Wind die Flocken
Ins heiße Angesicht.
Und wandern werd' ich, wandern,
Es ist mir gleich, wohin. – –
Ich geh' so arm von dannen
Wie ich gekommen bin.
______________________________
Mindegy nekem
A házadhoz lopództam
Utolszor, kedvesem;
Falánál meglapulva
Zokogtam csendesen.
Míg gyertyafényben libbent
Fenn rőten ablakod,
Forró arcomba itt lenn
A szél havat hozott.
Elbujdosok világgá,
Hová, mindegy nekem;
Oly nincstelen, mint jöttem, –
Neked köszönhetem…
* * * * *
2 hozzászólás
Itt minden bizonnyal egy szerelmespár szakításáról van szó (házad falánál sírok, fenn rőt fény az ablakodban, lenn égő arcomba vágja a szél a hideg hópelyheket, elmegyek akárhová, mindegy hová, olyan szegényen, ahogy jöttem egykor, stb.). Nem magamat döntöm a falhoz, mint egy kerékpárt, és nem a volt kedves izzik rőten az ablakban, hanem valamilyen fényforrás… Ha a libbenő fény vöröses, akkor bizonyára egy gyertya, ami a költőnő korában gyakori világítóeszköz volt a szobák ablakában. A hópehely lágy dolog, de itt a szél forró arcomba vágja a havat, és az nem cirógat, mint a hópehely tenné, ha nem végleges szakításról, de egy kapu alatti kellemes légyottról lenne szó. Bár az utolsó sorom nincs benne az eredeti versben, de a keserű panasz (oly szegényen távozom, ahogy jöttem) feljogosít egy ilyen szemrehányásra (Neked köszönhetem…).
Ezt nevezik "nem szó szerinti", de érzelem szerinti hiteles fordításnak, és ehhez nemcsak németül, de "versül" is kell a fordítónak tudnia…
És a költőnő neve helyesen: Frieda….
Bocsánat az elírásért…