Im Juni
Ich lag im Wald. Gleich Flammenpfeilen sandte
Die Sonne ihre Strahlen auf die Flur.
Mein Haupt war müd‘ und meine Stirne brannte.
Im Juni war’s. Die muntern Lerchen schwiegen;
Den raschen Schlag des Finken hört‘ ich nur
Und hörte summend nur die Bienen fliegen.
Ich schlummert‘ ein, von Waldesgrün geborgen.
Mich führt‘ ein Traum zu Jugendtagen, fern,
Und zeigte mir der Kindheit goldnen Morgen.
Wie ward so wohl mir auf dem moos’gen Pfühle!
So mag die Blume von dem Morgenstern
Wohl träumen in der Mittagssonnenschwüle
Friedrich Emil Rittershaus
(1834 – 1897)
Júniusban
Az erdőben feküdtem. Küldte hévvel
Nyilát a Nap, földre ontva sugarát.
Alélt a főm, s a homlokom leégve.
Pacsirták – hisz június volt – hallgattak;
De pinty csattogtatja éles hangját,
Csak őt, s a méheket hallom, mint dongtak.
Elszenderültem erdő zöldtől védve.
Repít ifjúkorba álomvilág,
S idéz gyermekkort arany reggelével.
De jó is most moha párnákon nékem!
Segít álmodni szeretett sok virág –
Hajnalcsillagról déli napsütésben…
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Szeretettel olvastam, örülve annak, milyen sok jó német költőt ismerek meg általad, kedves Attila bá'…
Kedves Irén!
Hatalmas kincsestár a német költészet.
Köszönöm figyelmed, és üdvözöl Attila bá'