Friedrich Hölderlin: Lebensgenuß. / Élet-élvezet.

An Neuffer.

Noch kehrt in mich der ſuͤße Fruͤhling wieder,
Noch altert nicht mein kindiſch froͤhlich Herz,
Noch rinnt vom Auge mir der Thau der Liebe nieder,
Noch lebt in mir der Hoffnung Luſt und Schmerz.

Noch troͤſtet mich mit ſuͤßer Augenweide
Der blaue Himmel und die gruͤne Flur,
Noch reicht die Goͤttliche den Taumelkelch der Freude,
Die jugendliche, freundliche Natur.

Getroſt! Es iſt der Schmerzen werth dies Leben,
So lang uns Armen Gottes Sonne ſcheint
Und Bilder beßrer Zeit um unſre Seele ſchweben,
Und ach! mit uns ein treues Auge weint.

(im März 1794)

aus: Hölderlin, Friedrich: Gedichte. Stuttgart u. a.,
1826.

Neuffer-hez.

Még viszatér az édes tavasz hozzám,
Még nem vénül e gyermeki, víg szív,
Még szerelem égő harmatát érzi orcám,
Még reménység és fájdalom megvív.

Még megvigasztal gyönyörködtetően
Az ég kéksége és zöldellő rét,
Még eltölt az isteni, bódító örömmel
Az ifjú természet, nyújtja ölét.

Bízz! Bajjal tele is becses az élet,
Míg nélkülözve nap sugara ér,
És jobb időknek arcát képzeli a lélek,
Meg ó! síró, hű tekintet kísér.

(1794 márciusában)

Forrás: Hölderlin, Friedrich: Gedichte. Stuttgart u. a., 1826.

(fordította: Tauber Ferenc)