Vogel Albatross
O Wunder! Fliegt er noch?
Er steigt empor und seine Flügel ruhn!
Was hebt und trägt ihn doch?
Was ist ihm Ziel und Zug und Zügel nun?
Er flog zu höchst – nun hebt
Der Himmel selbst den siegreich Fliegenden:
Nun ruht er still und schwebt,
Den Sieg vergessend und den Siegenden.
Gleich Stern und Ewigkeit
Lebt er in Höhn jetzt, die das Leben flieht,
Mitleidig selbst dem Neid -:
Und hoch flog, wer ihn auch nur schweben sieht!
O Vogel Albatross!
Zur Höhe treibt's mit ew'gem Triebe mich!
Ich dachte dein: da floss
Mir Thrän' um Thräne – ja, ich liebe dich!
Friedrich Nietzsche
Albatrosz madár
Csodás madár! Hol jársz?
A szárnyad pihen, hogy jutsz felfelé?
Mi vonz, hogy égbe vágysz?
Talán magasban szabadabb a lét?
Magasba szállt – lég most
Feljebb viszi a győztes repülőt:
Nyugodtan lebeg ott,
A harc díját, kínját felejti ő.
Örök csillagvilág
Honába ér, élettől menekült:
A sajnálat is fáj –
Mit érezhet, ki véle felrepült?
Oh, albatrosz madár:
Az égbe űz a vágyott öröklét.
Eszembe jutottál,
S a könnyem árad – mert szeretlek én!
Szalki Bernáth Attila
2 hozzászólás
Nagyon szép fordítás Kedves Attila. Gratulálok hozzá!
Üdvözlettel:Magdi
Kedves Magdi!
Köszönöm figyelmed, értékelésed A levélben leírt
jogos kritikát itt is leírhattad volna.
Üdvözöl Attila