Der Esel, der Affe und der Maulwurf
Ein betrübter Esel heulte,
Weil des Schicksals karge Hand
Ihm nicht Hörner zugewandt,
Die sie doch dem Stier ertheilte;
Und der Affe fiel ihm bei,
Daß der Himmel grausam sei,
Weil er ihm den Schwanz versagte.
Als nun jeder mürrisch klagte,
Sprach der Maulwurf: Ich bin blind;
Daß man sich mit mir vergleiche,
Wenn des Schicksals Zorn und Streiche
Andern unerträglich sind!
Friedrich von Hagedorn
Geboren 1708
Gestorben 1754
A szamár, a majom és a vakond
Bömböl a szamár, bánatos,
Mert fukar kezű a sors,
Néki szarvat nem adott,
Bár bikán ez pompázatos;
S majom eszébe jutott,
Sors vele kegyetlen volt,
Néki mért adott oly farkat,
Más azt mindig kikacagja.
Világtalan vakond szól:
Lám, ha összevetem magam,
Másokra a sors csapása
Tűrhetetlen, borzasztó!
Szalki Bernáth Attila
1 hozzászólás
Kedves Attila!
Már én is megcsináltam, de az utolsó 3 sor értelmezéséhez segítséget kértem, mert szerintem te sem értetted pontosan, meg én sem… Nos, kaptam is egy német nemzetiségű hölgytől, aki egy másik netes irodalmi portálról ismerősöm. Azonnal válaszolt, megírta az ő értelmezését, és beláttam, hogy igaza van. Ennek értelmében korrigáltam én is az utolsó három soromat. A fordítást holnap vagy holnapután teszem fel a Napvilágra…
Üdvözlettel: Dávid