Függöny

Az eső föggönyét ég fonja,
könnye múlt bánatát elmossa,
egyszer…

Ahogy elveri az út porát,
elűzi az ember bánatát,
nem kell!

Feltör egy búcsú bús emléke,
függönyön át mindezt szemlélve
könnyebb?

Élednek elszáradt virágok,
lelkemből felszakadt sirámok
jönnek.

Szűnik a szakadó vízfüggöny,
kék az ég, bánattól nem függöm
végre.

Naposabb vidékre terelnek,
emlékek, s festik a szerelmet
kékre.