Lobogtunk nagy csaták
lelkesítő dalain,
ám megannyi vereségünk
lelkünkbe marta
sóhajos bánatát.
Haltunk, születtünk,
s néha még kiáltunk,
régi emlékeinktől
részegülve mennénk,
de lezárt tereknél
nem jutunk tovább.
Tűz márciusa,
október hevülése;
nem egy ritmusra
dobog a szívünk
e “rokontalan nép”
zűrzavarában.
És hol vagy Te “Közös ihlet”?
Lassan már kiveszel,
cseppenként halsz ezeréves bajaidba,
és eltűnsz, akár az elúszó dinnyehéj.
/santiago/
2 hozzászólás
Kedves Santiago!
Nagyon egyéni írás!
A vezetö fonala:´fuimus´,voltunk.
´Erimus´meg leszünk.a közös ihlettel!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm! A “rokon talán nép” és S a “közös ihlet” József Attilától származik! Ő mondta, hogy “a nemzet közös ihlet”.