mintha magzatvíz venne körül,
lebegek a térben, érzéseim súrolják
a világ kemény talaját.
vajúdtok.
fájdalmas műveleteken mentek keresztül,
hogy végül megszüljetek engem.
a szülés közös rítus lehetne,
a világ meg köztem, a tükör meg köztem,
közted meg köztem.
mentél már csukott szemmel tíz másodpercig?
a biztonság állandó lehetne,
csak megint lemerült,
és nincs nálad töltő, az aksi meg nem bírja.
egészségesre köhögöm magam,
pedig falfehér a vérem is,
azt te sem gondoltad komolyan,
mikor megkérdezted
…
ma még csak hárman szültek meg,
a holnap talán jobb, akkor többet tanulok,
hogyan kell járni és érezni egyszerre.
miért érdekel, hány óra van,
ha úgyis ellógod az éjfélt,
hogy kívánhass 11:11-kor.
11:11
és még a levegőd is kevés,
hogy elfújd a szülinapi tortán,
(pedig tőlem kaptad)
azt a sok gyertyát.