Megunták az erdő fái zöld színüket,
Színes jelmezt öltöttek magukra,
Abroncs szorítja vérző, fájó szívüket,
Ahogy visszagondolnak a múltra…
Út vezetett le a völgybe a fák alá,
Csak a légy zümmögését hallottam,
Alig szűrődött le a fény, jártam fel s alá,
Gyurgyalag csomagolt, ahogy lehajoltam.
Szél is egyre erősebben vitatkozott,
Húrja is dühöngött eszeveszetten,
Szarvasnyomot láttam, de nem nyilatkozott,
Sisakos sáska – álltam meredten.
Kőfejtés oldalán mészkő rétegződik,
A barlangok egy része beomlott,
Falához egy kis pannon gyík dörgölőzik,
A völgy pazar, mit az idő alkotott.
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Ismerheted Fundokliát,biztos
többször jártál ott…
most egy öszi képet festesz róla.
Nagyon szép hely lehet!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Ez egy régebbi versem, amit megtaláltam és passzol az előzőekhez. Igen, többször jártam ott.
Tisztelettel:
Zsuzsa
Szép és jó a versed, kedves Suzanne. Gratulálok.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen.
Tisztelettel:
Zsuzsa
Érdekesnek, és élvezetesnek találtam a versedet, Zsuzsi!
Áthatja a természet szeretete.
Tetszenek a megszemélyesítéseid.
Örömmel olvastam.
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen.
Tisztelettel:
Zsuzsa