Beléptem a tanösvény kapuján,
ballagtam az ébredő tavasz után.
Sziklagyepes réten haladt utam,
mellettem kis méhész gyurgyalag suhant.
Tavaszi hérics tárta szirmait,
elém tárta féltve őrzött titkait.
Nehéz, kacskaringós lejtő alján
levedlett bőr, sőt agancs, hevert kajlán.
Lágyan lejtett a pusztai meténg,
amikor egy sikló sikamlott elém.
Kicsit meglepődtem, tudtam nem bánt,
vigyázva léptem át egy lelenc membránt.
A barlangban élt egy ősi medve,
aki versenyre kélt az ősemberrel.
Fundoklia előtt térdelt a völgy,
kuvik ásítozott, büszkén állt a tölgy.
Bimbózott a len, s turbánliliom,
számolgattam őket az ujjaimon.
Festői volt a lejtő, s a szurdok,
üregek fölött most a szellő suttog.
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Idézem ezeket a csodaszép sorokat!
Többször átmentem rajtuk.
A befejezés külömösen szép:
"Bimbózott a len, s turbánliliom,
számolgattam őket az ujjaimon.
Festői volt a lejtő, s a szurdok,
üregek fölött most a szellő suttog."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen az idézést és különösen örülök, hogy csodaszépnek tartod.
Szép napot kívánok!
Zsuzsa
Nekem is tetszik, de vigyázz, ne legyen ragrím (szirmait-titkait). Egyébként: mi az a Fundoklia?
Kedves Madár!
Köszönöm szépen 🙂
Fundoklia /völgy/ egy természetvédelmi terület Tárnok és Érd határán terül el.
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Kedves Madár!
Köszönöm szépen 🙂
Fundoklia /völgy/ egy természetvédelmi terület Tárnok és Érd határán terül el.
Üdvözlettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Jó veled sétálgatni, legyen tavasz, vagy ősz!
Szeretettel olvastam szépségekben gazdag élményedet, ami az enyém is lett!
Köszönöm szépen!
Ildikó