Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány.
Fülébe búgtak bús, szelíd dallamok:
nézd, szitál a fénylő hó, oly balzsamos!
Mint a lélek, libbentem lábujjhegyen,
álmaim hervadtak, mert törékenyek.
Tél féltőn csókolta könnyező szemem.
Értékes e Föld, megannyi kincset rejt,
oly bölcs, csodákról mesél, óvón ápol,
subája menedéket nyújtó jászol.
Egy kósza szellő felettem átsuhant,
mint az ékköves tél is ritmikusan.
Lábam szinte a földbe gyökerezett,
eme szépség átjárta szívem, lelkem.
6 hozzászólás
Kedves Suzanne!
A téli Fundokliád is nagyon szép lett!
Idézem ezt a részt,mert nagyon szépek a
költöi képek benn…a többiben is
"Tekintetem merengett a szép völgyön,
fázó csíz gubbasztott az árva tölgyön.
Hófátyol ölelte keblére némán,
békésen szunnyadt a végtelen sétány."
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen az olvasást és kedves szavaid.
Tisztelettel:
Zsuzsa
A tél ellenére is vonzó világot vázoltál fel. Nem is hittem volna, hogy a telet lehet ilyen pozitív formában megjeleníteni. Kiváló vers.
Kedves Madár!
Köszönöm szépen az olvasást és kedves szavaid.
Tisztelettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsi!
Már korábban is írtam ehhez a versedhez, de míg utána néztem Fundokliának a neten, ámulatomban elfelejtettem rákattintani a küldés gombra, és törlődött.
Budaörsön éltem kb. 40 évig, és mostanáig nem hallottam a Fundiklia völgyről, pedig kőhajításnyira terült el tőlünk. Először azt hittem a Fundoklia egy virág.
Most azt tervezem, hogy egyszer még ellátogatok oda.
Köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmet.
A versed szép, olyan mint egy puha hóesés egy végtelen sétányon.
Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Köszönöm szépen kedves szavaid és a gratulációt.
Tisztelettel:
Zsuzsa