Für Elise 5/4 – avagy Boszorkány, de tündér

Szánj meg, Istenem! Elment az édesem esze:
Van, hogy nagyon jó, de van, hogy nagyon rossz vele

Régen bizony fájt, de most már nem is bánom én
Hisz olykor nagyon szép, de máskor elvakít a fény

Őt megszerettem, hisz pont ezt kerestem korábban:
Zsémbes boszorkány, de tündér cukor-lány az ágyban

Régen bizony fájt, de most már nem is bánt a tény
Hogy egyszer nagyon szép, de másszor elvakít a fény

Ha babám elhagy, megjárja
Ha rám vár, bár csak ne várna!
Folyton veszekszünk, de aztán lefekszünk utána….