Ha a szerelem minden nap megkeresne..
Ha a hold világító udvara lenne, a Nap sugara..
Ha minden nap ünnepelnél.., mit tenne akkor a magány..
Ha épp a templom már épp bezár..akkor hited is elszáll?
Ha a meleg kint lenne, és hideg szobádba az ablakon benevetne..
Lenne értelme?..lenne, ha a világ fordított lenne..
De ha félek is, Benned bízom..elkergetem a szomorúságot..
Zenét hallgatok , dallam nélkül..Te a szinpadon állsz..
Enyém a nézőtér, a jegyárusok, és a portások, hazamentek rég..
Csak egy lámpa ég..színes szórt fénye megcsillan szemedben..
Ezt az előadást jól nekem szegezted, de puhán , érzékien..bűvösen..
Épp úgy, hogy mire a függgöny lemegy, már az az egy szék is üres..
5 hozzászólás
Érdekes elmélkedés, nagyszerű gondolatok. Gratulálok, dini!:)
Üdv: Colhicum
dinipapa! Ejnye…
Ha bízol benne, üres az a szék hogy lehet?
Szép, elgondolkodtató versed!:)
Értelme mindig van mindennek, kérdés, hogy elfogadjuk-e, amit felajánlanak nekünk a szépségek, a melegség, az öröm, a hit, a Hold, a Nap sugara…
Nagyon szépen megfogalmaztad ezt a gondolatot Dini!
S, amikor a színpadon felszalad a függöny, onnantól a fény az úr, s a néző…szék üresen nem maradhat, mert akkor elmarad a taps, amikor viszont legördül a súlyos bársony, valóban kihal a tér. Nem szeretem, mikor vége van egy darabnak, nézném még tovább…s többször is visszatapsolnám…
Sokáig gondolkodtam verseden, mint mindig, üzenete nem csak egy, több síkon mozog…gondolataid mélyek és értékesek.
Gratulálok Dini!:)
Szép képek remek gondolatokkal 🙂
Mindenkinek aki olvasott nagyon nagyon köszönöm a véleményét!
Jó Veletek itt..))