Ideje nem volt megpihenni.
Lassú, különös táncba kezdett,
remélte, így rá felfigyelhet
egy ember. Szinte már akárki.
Hisz élete fogytán, nem tud várni.
Ragyogott, tisztán, hófehéren,
s akkor egy férfi arra jött éppen,
kinek valami az ajkához ért.
Nem tudta igazán, hogy miért,
megborzongott egy pillanatra
s száját elhagyta
egy mosoly.
Mert nem rég…
Ő körötte táncolt,
Furcsa románc volt…
Szájához simult,
elolvadt, s kimúlt,
egy hópehely.
13 hozzászólás
Szia!
Az is furcsa, de nagyon kellemes, amikor az ember a hóesésben megáll, és felnéz az égre. Ha sikerül kellően ellazítani magunkat, s csak a hópelyhekre figyelni, olyan érzés, mintha felemelkednénk a földről. Egy kis repülés.
Szép vers. Tele van érzéssel, szeretettel, és egy cseppnyi szomorúsággal is. Gratulálok!
Üdv.
Romantikusan szép téli pillanat, A hópehely lány, és a férfi csókja. Nagyon tetszett!
Most aktuális is!
Szia: én
Kedves Gyömbér!
Szép!Találkozás, egy pillanat volt, és mivé tud válni.
Szeretettel:Selanne
Ez nagyon szép, kedves Gyömbér!
Szeretettel: Rozália
remek:)
gratulálok
Örülök, hogy olvastátok, köszönöm! 🙂
Gy.
Szia Gyömbér!
Új vagyok itt, de nagyon megfogott a versed 😀
Megengeded, hogy elcsenjem a verses-blogomba?
( http://kedvencekvagyamitakartok.blog.hu ) Ha igen, azt előre is köszönöm 😀
Üdvözlettel: dreaming
Szia dreaming!
Köszönöm, hogy olvastad.
Igen, persze "csend el" nyugodtan! 🙂
Üdvözlettel: Gyömbér
Nagyon jó!
Üdv: Gergő
Szia!
Köszönöm szépen 😀
Gyömbérem, ez megint valami mesés, gyermekien gyönyörű 🙂
Hanga
Szép versedhez gratulálok!:)
Köszönöm szépen, hogy olvastátok!
Gy.:)