Füstbe megy minden

Istenem!, mit kell tennem?
Ne, csak azt ne mond, hogy feledjem.
Nem tudom szívemből kitépni,
Már próbáltam, de nem merem feledni.
Inkább életem végéig szeretem,
Csak feledni ne kelljen.
Kérlek, segíts a lelkemen,
Mely tudom, nem tiszta, de fájdalma szüntelen.

Bűnös vagyok, mert megszerettem,
De ismétlem; felednem ne kelljen!
Bűnös vagyok, mert eltévedtem,
Mert azt hittem, egy véget nem érő éjszakában van részem.
Bűnös vagyok, mert bűnt követtem el,
De kérdésemre, csak egy mondattal felelj!

Várom, várom válaszod,
Mely most feltámaszt, vagy sírba dob.
Talán mély sírt kell ásnom magamnak,
Hogy a pokolban a hallottak szétmarhassanak?
Várom kegyelmed vagy intő kezed legyintését,
De kérlek, nyögd már ki a mondatott, mert egyre jobban érzem a halál leheletét.
Dermesztően hideg ez a fuvallat,
Ha nem válaszolsz gyorsan, magával ragad.

Tudom, hogy így is, úgy is bevégzem,
De talán kicsit megkönnyebbül a lelkem.
Egy éjszaka volt az egész,
De mint minden ez is véget ért.
Hosszú volt, mégis oly rövid,
Emlékezetemben megmarad életfogytig.

Kérlek, kérlek Istenem,
Emlékeimet ne vedd el tőlem!
Neki is jussak eszébe,
Vésődjek bele emlékezetébe.

Kérlek még egyszer,
Versemre csak egy mondattal felelj!
Azt a kérdést teszem fel,
Melyet csak szívem ismer.
Nem tudja meg senki más,
Magamban őrzöm a titok kulcsát.
Azt a választ remélem,
Mellyel boldoggá teszed életem.
S, h melyik választ kérem?
Azt csak akkor tudom meg,
Ha már füstbe ment minden…