Füstbe ment terv (?)

Elkezdte, mert így döntött.

Megemlíti az akkori motiváló erőt,
s mellette a mostani bizonytalanságot…

Annyi embert átvágott!
Mert hitte… hitték… hogy leszokhat,
ám nem gondolt ilyen komolyat.

Tisztába van azzal, aki ezt cselekszi,
hogy ettől nem lesz népszerűbb, sem szexi.
A kör befogadja, önbizalma többre nem vágyik,
de elmúlik a „varázs”… megszokássá válik.

Beépül a mindennapba, ahonnan nem szedi ki
se tiltás, se kérés, se ima.
Egy slukk, kettő. Egy szál, kettő. Doboz. Kettő.
A cigi éltető.

Reggelire, ebédre, uzsonnára, vacsorára,
Költ, csak költ kátrány-zamatára.
De valójában mi az ára?

Gondol vajon önmagára?
Tüdeje sípol, sziszeg.

S még ilyenkor sem gondolja magát meg!