Te érted az érintés gyengéd világát,
a tomboló vágyak vad szilajságát,
a simogatások gyenge rezgését,
apró kis sóhajok jelentőségét.
Értem én a testnek néma jelbeszédét,
Ismerem a kezek őrjítő érzését,
Ajkak érintésének varázsát.
feltörő vágyak perzselő izzását.
5 hozzászólás
Kedves Kedves,
a második sornál olyan prózai dolgokra vagyok kénytelen asszociálni, ami sehogy sem tesz jót a továbbiaknak… amik nagyon szépek…nem kéne átgondolni még egyszer?
Szeretettel Irén
Kedves Aniko!
Az életben mindig az a fontos, hogy TE milyennek látod a másikat, habár az ember néha csalódni is tud. Nekem tetszett a versed, és őrülök, hogy végre ismét le is írhatom.
üdv Tóni
kedves Tóni: De örülök hogy újra itt vagy! köszönöm a kommentet. puszi neked is. szertettel
Anikó
Szia Kedves!
Háát… legalábbis versed szerint, nagyon egyhúron pendűlhettek!
Tetszett!
Jaaaaj, az öt pontomat tekintsd mínuszosnak. Mi az, hogy csak ilyen rövid!? Úgy olvastam volna még! Jó, azért nem vagyok igazságtalan, két versszakban is tökéletesen átjön az érzés. Mi az hogy! 🙂 Köszi, hogy olvashattam!
Üdv.: Hópihe