Búsan, hallgatagon,
a vihar hegeivel arcomon
várlak rég látott partokon.
Mit keres lelkem
e zarándoklaton, hol
csak a vihar szörnyű
hangját hallhatom?
Álmodtam tán őt is…
Kis házába hívott.
Vezetett a tűzhöz,
mit jósága sugaraival
lobbantott lángra,
és mosolya melegét
árasztotta…
Szeméből a nyugvó
nap nézet rám
– álom volt talán -,
s lebontva fűszer illatú
haját, ölelt, ölelt
belémégetve magát…
Véget ért az álom,
de csukott szemmel is látom
szemében a napot,
és fénylő mosolyát.
Fűszerillat
By András
14 hozzászólás
Kedves András, ez a versed is tetszett. Nagyon szép képekbe öltöztetted a kedvesedet és igen, egy illat is nagyon mély nyomot hagyhat az emberbe.
Gyönyörű!:) Csodás képeket festesz, szinte csukódik be a szemem, s látom a szerelmet, ott a parton…de szép is!:)
Gratulálok András! Versed nagyon tetszett!:)
Szeretem az illatos verseket!
…és az "álmosakat" is! 🙂
Gratulálok!
Gyömbér
Kedves András!
Érzékien, erotikusan is, szóval, nagyon ott van eza pár sor…
Gratulálok: d.p.
Talán álom volt, talán nem,
De verseden is átsüt a melege…
Gratula Neked!
Ez ismételten egy gyönyörű vers tőled, András. Azt hiszem, az eddigiek közül ez tetszik nekem a legjobban. "lebontva" – nem tudom megmagyarázni, miért, de ez a szó nagyon megfogott.
Gratulálok: Miléna
Nagyon szép vers, gyönyörű kép, ahogy csukott szemmel is látod kedvesed szemében a napot.
Gyönyörű emlékezés a kedvesre! Gratulálok csodás képeidhez!
Üdv: Colhicum
Kedves András!
Tudod mit?
Ha valami majd nem nyeri el tetszésem, akkor majd szólok.
MOst elégedj meg ennyivel…
Szépet írtál ismét, megérintet.
Gratulálok!
Üdv,
Zsolt
Köszönöm mindannyiótoknak.
Nagyon szép emlék-képek.
Az utolsó három sor a vers koronája.
Örülök, hogy Nálad jártam.
Én is örülök, kedves zsike:)
Köszönöm, hogy olvastad.
Elragadóan szép, ugyanakkor fájdalmas költemény.
Fogadd elismerésemet!
Köszönöm Tamara, örülök, hogy tetszett.
Üdv.: András