Alkonyat telepszik rá Gagyvizére,
Létviadal kényszerülve kering át,
Életek vannak itt a sors tenyerébe,
Az ősi népe otthonra itt talált.
Zöldarannyal kör-körül zárva,
Hitteli hűség árva bilincsét hordják,
Itt lassit az idő,alkalomra várva,
Majd egyszer kimutatja csodállatát.
Háztetején virágcsokrot ne keress!
Malter a fényt, falán,rés engedi át,
Agyagos föld,paláján, vőlgybe szerelmes,
Kisdiák gyúrja életkezdő sarát.
Meg-meg riasztó a medve kisértés,
Mikor az éjjszaka tárja kapuját.
Éles farkasfog ,keserves báránybőgés,
Az ember próbálja védni jószágát.
Ritkás szilvafásain medvetalp nyoma,
Fákja lángjától sem zavartatja mágát.
Kukorica táblát ha nem őrzi gazda,
Tábláját vaddisznók hada töri át.
A kátyus,göröngyös utjain erre
Út nem vezet,mert elakad Zongotán.
Fény a lélek,vágyik a teljes egészre,
Itt az eső nyeli el az út porát.