Szelíd, mint egy galamb, félénk, rebbenő
szemmel néz rám, néha mosolyog is,
olykor mint anya, máskor lenge nő,
csak a szeme oly szomorú mindig…
Tekintetében évszázadok, anyák,
reményeikben boldog gyermekek,
s hogy számára gyorsan röppent el a nyár
nem számít, hisz gyorsan repül az élet…
Mit galambszárnyával utol sem érne…
Pedig olyan szép és oly szelíd…
Ó, te kis galamb! Nagyon szeretnélek!
Pihenj meg itt nálam, látom könnyeid…
16 hozzászólás
Szia András!
Az utolsó versszak a legszebb. A többi is jó, de az az utolsó, az az igazi…
Grat. Gy.
Köszönöm, kedves Gyömbér
örülök, hogy tetszett
Szia András!
Megint nagyon szépet sikerült írnod! Lágy, szelíd, csendes, mosolygó, lenge.
A mély szomorúságot érzem benne, de gyönyörű!
Legjobban az utolsó két sor ragadott magával. A végén a … azt sugallja, hogy folytatás következik.
Tetszett!
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, kedves Kankalin
szia!
Versed olyan, mint egy nagy és könnyű sóhajtás, egy libbenés. Vagy mint a madarak röpte…
grat
leslie
köszönöm Leslie
Kedves András!
Vaóban, a versed olyan könnyed, fölröppen és száll, mint egy kis madár… Egy kis szomorúság villan a könnyed röpülésbe, az utolsó soraidban szeretnéd őt visszatartani.
Lehet, egy másik versedben majd azt is megírod, sikerült-e őt nálad tartani.
Kívánom, hogy óhajod teljesüljön.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
köszönöm, kedves Kata
Kedves András!
Nagyon szép, könnyed lélegzetvétel a versed,
melynek az utolsó szakaszában teljesedik ki a valódi mondanivaló!
Gratulálok!
Lyza
köszönöm, kedves Lyza:)
Kedves András!
Egy szavak nélküli sóhajtása minden földi halandónak, szavakban kifejezve, és azt látjuk belőle, sóhajtani azt tudunk mindannyian, néha meg is tudjuk mondani, miért, de ilyen szépen leírni, csak kevesen. A galambok szimbolizálják az embereknek azt a tudatalatti érzést, egy életben együtt maradni,és egymást szeretni. Én is szoktam néha egyes házastársakra azt mondani: Úgy élnek mint a galambok! Erre megkérdezik: Miért ők is úgy szeretik egymást? Mondom, nem, – de ha az egygyik bemegy, akkor a másik kirepül…
De vicc nélkül, mi még más szemmel nézünk a galambokra, mint egy városi ember. Ott az egyiknek egy szórakozás, ha etetheti őket, a másiknak egy gyötör, mert mindent lepiszkitanak.
Tettszet a vrsed.
üdv Tóni
Örülök, hogy tetszett, kedves Toni
köszönöm
Ez a Te műfajod. Főhajtás Uram! a.
Megtisztelsz, kedves Antonius
köszönöm
Kedves András!
Öröm olvasni ilyen lágyan ívelő, szép verset, ahol a szeretett személyt
galambként ábrázolod!
Nagyon megható.
Üdv: napsugárka
örülök, hogy tetszett, Napsugárka
köszönöm