Garabonciás ballada

Itt lógok út szélén, akár pléhszent a keresztfán
Út rögén csillanás gyöngye messziről kacsint rám
Hol a lelkek húznak sorban
Szélnek támaszkodtam oldalt, a porban

Egyszer fékezett egy kordé
Leszállt egy régimódi kópé,
S itt hagyta álomszavát

Nem kértem senkitől kölcsön tan-alamizsnát
Nem tanultam sokat könyvekből. Jó diák – rossz diák…
Volt, hogy elgyöngültem egy-két
Élet által rám rótt leckén, magamban

( )

Egyszer csúf vihar dúlt éppen
Baka mellén érdemérem
Itt kúszott, sebesülten

Bodza ágán levél, és a szél neszét hallom én
Gyöngyvirág lapul… a fű közé …kismadár költözött
Holdvilág tón csillag csobban,
Aranyórák olvadt hóban. Tavasz van

Egyszer erre járt egy széplány
Szomorú szemű kisbárány,
S elmondtunk néhány imát

Elhagyott keszkenőn liliom, szederindák
Napsugárban halvány könnyjelek, gyöngyjelek…
Feledésszellő leng könnyen,
Másik álom jő a ködben. Előttem –

– egyszer elsétál egy Apó
Kéz a kézben, véle Anyó
Nincs kérdés, honnan tudom

( )

Egyszer meglepett egy festő
Keret nélkül eltekergőn,
Színeztünk egy gyöngyvásznat

Jég az ég, láng a rét, csipkeárnyalat sziklák,
Csupa hópihés június – szürreál galérián
Garabonciás tanulmány,
Mind lefordítnám, ha bírnám, ha tudnám

Egyszer körbeszállt egy költő
Pegazus lován kerengő
Írtunk hát egy balladát

Átéltünk egy balladát.