Akárha túsza volna önmagának,
vadul csapott le tomboló haragja,
dörögve törte át tövén a gátat,
s a búzaföld halón nyögött alatta.
Fölötte szürke fellegek rohantak
a holdtalan, vad éjsötéten úszva,
hiába, nem maradhatott ma rabnak,
a földemet gazul, dühöngve dúlta.
Az ébredő Nap úgy talált a tájra
akárha óceán fölött lebegne,
de lent keresve sem talált magának
hová leléphet, egy kicsiny szigetre.
Minő erő szorult az áradatba,
ha mára mindenünket elsodorta?