Kezdetben még nem volt se idő se tér,
más dimenziók rezegtek mint membrán,
és összeértek s lett az Ősrobbanás
s új világ is mint egy szappanbuborék…
Új világban minden: idő, tér, anyag,
– az Ige: tudás, Ősmotiváció,
rossz legyen a rossz, jó legyen a jó -,
s ím itt vagyunk, élünk, s csak a por marad…
Tudatra ébredt lelkes anyagdarab!
Nézz ki önmagadból, láss, alkoss szépet!
Az Ige a minden, száll hát dicséret,
Az élet: látni egy-egy rövid szakaszt…
5 hozzászólás
Kedves András!
Egyszerüen nem tudok elmenni írásadtól,
ha látom,hogy kijöttek!
Most sem csalódtam!
Csodaszép elmélkedés!
Gratulálok:sailor
Kedves András!
Örülök, hogy olvashattam írásod!
Elgondolkodtam…
Szeretettel: Tünde
Kedves András!
"Tudatra ébredt…anyagdarab" – ez jó!
Köszönet a versedért!
Szeretettel olvastalak ismét:
Ylen
A jóval és a rosszal kell együtt élnünk, úgy mintha örökké élnénk.
Elgondolkodtató a versed.A világképünk már végtelen, de sok minden megmagyarázatlan maradt.
Gratulálok versedhez, Ágnes
Köszönöm mindenkinek!
Üdv András