| Georg Trakl: Das dunkle Tal
In Föhren zerflattert ein Krähenzug
Und grüne Abendnebel steigen
Und wie im Traum ein Klang von Geigen
Und Mägde laufen zum Tanz in Krug.
Man hört Betrunkener Lachen und Schrei,
Ein Schauer geht durch alte Eiben.
An leichenfahlen Fensterscheiben
Huschen die Schatten der Tänzer vorbei.
Es riecht nach Wein und Thymian
Und durch den Wald hallt einsam Rufen.
Das Bettelvolk lauscht auf den Stufen
Und hebt sinnlos zu beten an.
Ein Wild verblutet im Haselgesträuch.
Dumpf schwanken riesige Baumarkaden,
Von eisigen Wolken überladen.
Liebende ruhn umschlungen am Teich. |
Georg Trakl: A sötét völgy
Fenyvesben rebben szét varjúcsapat,
S zöld esti ködök terjengenek,
S hegedű álomszerűen zeng,
S bakfis-had dáridóba szalad.
Részeg kurjantás, s kacaj ér oda,
Vén tiszafákon zápor vonul.
Hullasápadt ablakon torzul
Táncosok árnyéka suhan tova.
Bor és kakukkfű szaga lóg,
S az erdőn magányos hang vonul.
Koldusnép lépcső szélén lapul,
S értelmetlen imába fog.
Mogyorósban elvérző vad áll.
Tompán leng óriás fák árkádja,
Félfagyott felhők borulnak rája.
S összebújt szeretők a tónál.
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Fenyvesben rebben szét varjúcsapat,
S zöld esti ködök terjengenek,
S hegedű álomszerűen zeng,
S bakfis-had dáridóba szalad.”
Hangulatos sorokkal indul a vers, a vége viszont annál szomorúbb.
Szeretettel: Rita 🙂
Igen. Traklra ez a kettősség jellemző. Majdnem minden versében az idilli szépség is megjelenik, és az élet sötét oldalai is. Néhány látomás-szerű képét valószínűleg a kokainnak is köszönhette, amihez gyógyszerészként könnyen hozzáfért. 27 évesen, 1914-ben halt meg, az Első Világháború egyik csatáját (Gródek, Galícia) követő napokban. A csata előtt felakasztott rutének és aztán a segítség nélkül ott vergődő sebesültek látványa 2 éjjel-nappal folytatott szanitéci munkanap után idegösszeomláshoz vezetett a fiatal hadnagynál. Egy Krakkó melletti katonai kórházban halt meg, kokain-túladagolásban.