| Georg Trakl: In einem verlassenen Zimmer
Fenster, bunte Blumenbeeten,
Eine Orgel spielt herein.
Schatten tanzen an Tapeten,
Wunderlich ein toller Reihn.
Lichterloh die Büsche wehen
Und ein Schwarm von Mücken schwingt
Fern im Acker Sensen mähen
Und ein altes Wasser singt.
Wessen Atem kommt mich kosen?
Schwalben irre Zeichen ziehn.
Leise fließt im Grenzenlosen
Dort das goldne Waldland hin.
Flammen flackern in den Beeten.
Wirr verzückt der tolle Reihn
An den gelblichen Tapeten.
Jemand schaut zur Tür herein.
Weihrauch duftet süß und Birne
Und es dämmern Glas und Truh.
Langsam beugt die heiße Stirne
Sich den weißen Sternen zu. |
Georg Trakl: Egy elhagyatott szobában
Ablak, tarka virágágyak,
Egy orgona ideszól.
Tapétán táncoló árnyak,
Csodás rondó araszol.
Fénylik a bozót, ahogy súg,
S szúnyograj felduruzsol.
Messzi szántón kaszaszó zúg,
S öreg vízfolyás dúdol.
Ki cirógat légzésével?
Fecskék cikázva húznak.
Határtalan halk békével
arany erdők elnyúlnak.
Láng lobog az ágyásokban.
Őrült tánc már nem tetéz,
sárgás tapétán pár folt van.
Ajtón valaki benéz.
Tömjén- s körteillat csordul,
Láda s üveg feldereng.
Forró homlok lassan fordul,
S fehér csillagra mereng.
(fordította: Tauber Ferenc) |
2 hozzászólás
“Messzi szántón kaszaszó zúg,
S öreg vízfolyás dúdol.”
Szeretettel és tetszéssel olvastam ezt a szép versfordítást. Nagyon kedves, kellemes, hangulatos sorok.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm szépen, Rita!
Trakl apja soproni származású patikus volt, innen költöztek Salzburgba. Még most is élnek rokonai itt.
Ő maga is a gyógyszerész szakmát űzte különféle kanyarokkal. A gyakran őrült képei egyébként részben a drogfogyasztásnak tudhatók be. Mégis zseni volt.
Az első világháború elején szanitéc-hadnagyként átélte a grodek-i ütközetet, ami előtt fél órával a sátraknál felakasztottak 13 rutént, majd sebesültek százai pusztultak el a keze alatt a csata után. Tehetetlenségében le akarta magát lőni. Ezt megakadályozták, és egy krakkói katonai kórházba került. ahol – kokain-túladagolás miatt – 26 évesen meg is halt.