George Macdonald – Kis fehér liljom

Kis fehér liljom
egy kő mögött,
csak szomorkodott,
a nap sütött.
Kis fehér liljom
napfényt evett,
kis fehér liljom
rá emelt fejet.

Kis fehér liljom
azt mondta: “Jó,
kis fehér liljom
neked való.”
Kis fehér liljom
nászra öltözött,
fehéren ragyog,
a kő fölött.

Kis fehér liljom
oly kókadó,
csak vágyakozott
vízre szomjazón.
Kis fehér liljom
kelyhét tartva
esőt fogón
tölti már újra.

Kis fehér liljom
szól: “Megint jó,
mikor szomjamon
lágy esője olt.
Most erős vagyok,
most hűs a lét,
el nem száradok,
beszívtam vizét.”

Kis fehér liljom
jó illatún,
felül a napon,
esőn alul.
Köszönd világom
Napnak, esőnek,
kis fehér liljom
ma újraéledt.

George Macdonald – Little White Lily

Little White Lily
Sat by a stone,
Drooping and waiting
Till the sun shone.
Little White Lily
Sunshine has fed;
Little White Lily
Is lifting her head.

Little White Lily
Said: “It is good
Little White Lily’s
Clothing and food.”
Little White Lily
Dressed like a bride!
Shining with whiteness,
And crownèd beside!

Little White Lily
Drooping with pain,
Waiting and waiting
For the wet rain.
Little White Lily
Holdeth her cup;
Rain is fast falling
And filling it up.

Little White Lily
Said: “Good again,
When I am thirsty
To have the nice rain.
Now I am stronger,
Now I am cool;
Heat cannot burn me,
My veins are so full.”

Little White Lily
Smells very sweet;
On her head sunshine,
Rain at her feet.
Thanks to the sunshine,
Thanks to the rain,
Little White Lily
Is happy again.