George Pope Morris:
ERDÉSZ,
NE BÁNTSD E FÁT!
Erdész, ne bántsd e fát!
Egy ágát el ne törd!
Rég fedelet kínált,
Most én vigyázom őt.
Egy ősöm ásta el,
Házunknál díszeleg;
Erdész, állnia kell,
Fejszéd ne sértse meg!
Családtag régen már,
Dicső személyiség,
Kit ismer hét határ,
S te most ledöntenéd?
Erdész, ne sújts oda!
Ne vágd gyökérzetét,
Ó, vén tölgy, kész csoda,
Az ég hadd nézze még!
Srác lévén, gondtalan,
Hűs árnya rám vetült,
Játékba boldogan
Két húgom itt merült.
Itt csókolt meg szülém,
Apám itt gratulált,
Hadd éljen hát büszkén,
Te erdész, ne csináld!
A szívem húrja szól,
Feszül rád, drága fa!
Ágaid közt dalol
A kert sok madara.
Vén tölgy, ne félj vihart,
Az erdész meg mehet!
Míg bírok védő kart,
Nem ejt rajtad sebet!
Fordította: Szöllősi Dávid
2023. augusztus 1.
___________________
WOODMAN,
SPARE THAT TREE!
Woodman, spare that tree!
Touch not a single bough!
In youth it sheltered me,
And I’ll protect it now.
’Twas my forefather’s hand
That placed it near his cot;
There, woodman, let it stand,
Thy ax shall harm it not.
That old familiar tree,
Whose glory and renown
Are spread o’er land and sea–
And wouldst thou hew it down?
Woodman, forbear thy stroke!
Cut not its earth-bound ties;
Oh, spare that agèd oak
Now towering to the skies!
When but an idle boy,
I sought its grateful shade;
In all their gushing joy
Here, too, my sisters played.
My mother kissed me here;
My father pressed my hand–
Forgive this foolish tear,
But let that old oak stand.
My heart-strings round thee cling,
Close as thy bark, old friend!
Here shall the wild-bird sing,
And still thy branches bend.
Old tree! the storm still brave!
And, woodman, leave the spot;
While I’ve a hand to save,
Thy ax shall harm it not.
2 hozzászólás
“A szívem húrja szól,
Feszül rád, drága fa!
Ágaid közt dalol
A kert sok madara.”
Meghatóan szép sorok a sok-sok emléket idéző tölgyfáról.
Nagyon tetszett a fordítás.
Szeretettel: Rita 🙂
Igazából az erdész = forester, de az 3 szótag!
A woodman = favágó, de ez utóbbi is 3 szótag
Ilyen kurta sorok fordítása esetén spórolni kell
a szótagokkal… 🙂
Már van egy több helyen pontosított verzióm is…
“Erdész, ne bántsd e fát!
Az ágát le ne törd!
Rég árnyékkal kínált,
Most én vigyázom őt.
Ősapám ásta el,
Házánál díszeleg;
Erdész, állnia kell,
Baltád ne sértse meg!
Családunk tagja már,
Dicső személyiség,
Kit ég és föld csodál,
S te most ledöntenéd?
Erdész, ne sújts le hát!
Ne vágd el gyökerét;
Ó, kíméld ezt a fát,
Hadd nyúljon égre még!
Srác lévén, gondtalan,
Árnyéka rám vetült,
Játékba boldogan
Két húgom itt merült.
Anyám itt csókolt meg,
Apám itt gratulált,
Erdész, ez balga tett,
Felejtsd el, hagyd a fát!
A szívem húrja szól,
Mint kéreg, úgy szorít!
Rajtad madár dalol,
Ringatja ágaid.
Vén tölgy, ne félj vihart,
S te, erdész, menj tovább!
Míg bírok óvni kart,
Itt nem sérthet baltád!”
*************************
De még ez sem az igazi!!! 🙂