A Néva forrásánál áll egy vitéz.
Beszélni nem tud, a patakra néz.
Arra gondol, a víz, mely itt foly' előtte,
Valamely tengerig valaha elér-e.
Nem tudja meg tán soha a
Néma levente, a Néva lement-e…
Gergely nyelvbotlására
By OrdikaBy OrdikaBy Ordika
6 hozzászólás
Szellemes 🙂 Bár nem nagyon értem, hogyan kerül ide Gergely…
Csak két mássalhangzót cserélünk fel, s akkor a húsbolt bús holt lesz. És csak két szótagot, s a Zsolnay patika Panay Zsoltika :))))
Üdv!
Gergely fiam a néma leventéről akart kérdezni, de véletlenül néva lementét mondott. Én meg imádok játszani a nyelvünkkel. Ennyi. Köszönöm, hogy olvastad.
Béna levente!
Béla nevetne…
Néva öbölbe,
A Finnbe ömöl be…
Ez a vitéz
Mindent tetéz:
A Néva egy
Tóból ered,
Mely visel La-
doga nevet,
De ki lehet
az a Gergő?
Talán vala-
mi tekergő?
Béla csak nevessen,
De keresztet ne vessen!
Mi szép nyelv a magyar:
A "forrás" szó mit takar?
A Finn-öböl, szegény,
Nem csalja remény,
Tengernek hívható,
Vizét sűríti só…
S fiamat mivel altattuk,
Húsz éve? (Nagy idő!):
Gergő, Gergő,
Te kicsi tekergő…
Én a Néva partján járva
Mentem hajdan iskolába,
Körülbelül ötven éve,
S tudom a nyelvet betéve.
Jártam kinn a Finn-öbölben,
Tartottam "gyévuskát" ölben,
Bezzeg egyikünk sem aludt,
S nem szerettük a szemtanút…
Néva engem nem ringatott,
Mert én – sajnos – nem jártam ott.
Küldtek melegebb égtájra:
A Kubanynak partjára.
Kétszáz métert ottan úsztam,
S vissza kilómétert kúsztam.
Megtréfált a sebes folyó,
De a saslik gyógyírt hozó.
Sekély tenger az Azovi-
Azt bizony én oda – vi-
ssza nem úsztam meg.
(bocsi)