Nem költhetek Neked ódát,
Mert nincs, miről írhatnám,
Néha ott vagy csupán,
S adsz egy csepp csodát,
Megmutatod mi a fülledt,
Elhomályosító vágy,
Majd elillansz,
Itt hagysz a viharban,
Nem is gondolsz rám,
Csak nekem jut eszembe
Ezerszer,
gyönyörű arcodból
Rám vetülő
Szúrós tekinteted,
Mikor többet követeltem…
3 hozzászólás
Ha annyira hiányzik,olyan hamar elillan,akkor mégis csak érdemes egy ódába
visszahoznod őt.Tetszett e versed!
Nekem is nagyon tetszett. Ismerős az érzés. 🙂
Köszönöm a véleményeteket, nagyon örülök, hogy írtatok!
H.