Van egy kiskutyám, Gigi,
mindent elnézek neki.
Kedvemet keresi,
folyton követ,
nem engedi,
hogy magányos legyek.
Játékos kedvét semmi nem szegi,
vidáman lót-fut,
a kutyalányokat nagyon kedveli.
Illeg-billeg mórikál nekik,
tudja, hogy a lányok ezt nagyon szeretik.
Remélem még sokáig velem marad,
Színesítve ezzel a mindennapjaimat.
Ha nincs társad és magányosnak érzed magad,
fogadj örökbe egy kutyát, s máris boldog vagy.
8 hozzászólás
Ez tündéri vers lett! Bár kitehetnénk valahova,akár az utcákra, hogy az emberek kedvet kapjanak egy állat megmegmentéséhez, hogy szebbé tegyék mind a saját mind egy kiskutya életét, azzal hogy örökbefogadnak! Amennyire boldog végig a hangulata, annyira megható a vége- eszembe jutatott sok elhagyott állat sorsot. Megható és kedves alkotás!
Nagyon kedves amit írtál. Hát… igen, lehet örökbefogadni, de nagyon kell őket szeretni, csak így érdemes kedvenceket tartani.
Nagyon kedves amit írtál. Hát… igen, lehet örökbefogadni, de nagyon kell őket szeretni, csak így érdemes kedvenceket tartani.
Ez így van! Féléve örökbefogadhattam egy tacskót, azért is megérintett ez a versed!
Az emberek sajnos azt felejtik el néha, hogy attól hogy ők esetlegesen nem szeretik az állatukat, az ettől még töretlen szeretetet érez irántuk…Úgyhogy csak szeretettel!
Ha van kutyád, van szíved…. ez a mottóm. Köszi a kedves szavakat!
Szia!
Nagyon aranyos lett! Bár én macskatartó vagyok, mindenféle állattal jóban szoktam lenni, és örülök, ha más állatszeretőket látok!
Jó..nekem "csak" cicám van, de én is boldog tudok lenni Tőle…))
Grti: d.p.
Sajnos el kellett altatni a kutyámat, mert beteg volt…még nem vagyok túl rajta- a szívem nagyon fáj érte. A nehéz napok után vettünk egy másik kutyust…csak így tudtam elviselni Gigike hiányát.