Gombóc és gömböc testvérkutyák
Ha nem így lenne nem mondanám
Játékosak, olykor lusták
Így is úgy is kedvenc kutyák.
Kölyök koruk vígan telik
A háziak mind szeretik
Etetgetik, símogatják
Majd a tenyerükön hordják.
Gombóc kissé vörös-barna
Gömböc sárga, mint a zemlemorzsa
Anyjuk őket szereti,
Minden veszélytől megvédi.
Néha-néha összekapnak
Csikecsonton marakodnak
Ám mire beköszönt az est
Újra testvéri béke lesz.
Így teltek a napok, évek
Gombóc, gömböc felnőtté lett
Hűségesek gazdájukhoz
Nem engednek idegent a házhoz.
2 hozzászólás
Kedves vers, valóban gyermekkönyvbe való! A ritmus kissé sántít helyenként, ami zavaró; de ettől eltekintve azért tetszik!
Kedves Kalina! Köszönöm, hogy olvastál verseimből, és az is öröm, hogy végülis tetszett. Üdvözöl: Túri nImre