s tervek helyett
a nyirkos plafont
látja,
a fül süketen a
néma magány szóra
ébred,
mikor a remény
álmait már a pincébe
hányta.
A szem pedig igen nagyot
téved,
ha ott lenn a fény,
s nem az aljas sötét
bántja.
Miért lesz a lélek
emlékek soványodott
túsza?
Tudod milyen, ha
magad senkiben sem
leled?
Akár a hegy saját,
szűkös barlangjába
húzva.
Ha a tomboló szél
észvesztve menekül
veled,
a tüdő félve levegőért
kapkod.
A bőségben észre sem
veszed,
hogy az éhség nyelve
csapkod.
Dicsőség lesz majdan a
szégyen is, ha önmagad
maradsz!
Biztosan vesztett az,
ki háború kudarcában
végzetes lövést
kapott?
Tudod te, öltönyödben
kenyeredért mennyit dolgozott a
paraszt,
s hogy a ború harcában
a Nap ereje, a termés mennyit
kopott?
Hiába minden, ha a lélek
az agynak segíteni nem
akar,
hisz’ minden elpocsékolt
eszme lélekben már üressé
lopott.
Nem érdekel engem, ha
a fákat is letagadja az
avar,
nem érdekel, ha az
elmét bontják a fölösleges
gondolatok,
vagy ha az őrület rojtos
leple láthatatlanná
takar.
Engem az sem érdekel, ha
többé már semmire se
gondolhatok.
Nem, egyszerűen semmi sem
zavar.
10 hozzászólás
Ejha! Végre ilyet is olvashattam! Van benne bőven minden amit a mai valóság takar.
Amit a mondandójából kiéreztem, akkor az utolsó sorokkal bajban vagyok. Ha csak nem uralkodik el rajtam a közöny. Ám ettől még remek a versed!
szeretettel-panka
Szia drága dpanka :))
durván sok mindent kihagytam a mai valóságból :)) ami a valóságot takarja az a Sebek c. agymenésem 😀 de köszönöm, és örülök, ha ebben is megláttad 🙂 Miért vagy bajban az utolsó soroknál? Nem teljesen értettem, mindenesetre a kritikát is köszönöm és elfogadom ;)) üdv. b.
Szia!
Lehet csak félre értelmeztem az utolsó sorokat "Nem, egyszerűen semmi sem
zavar." ez nálam a közöny. Habár ha jobban átgondolom lehet még annyi minden, beletörődés, elfogadás, de még sorolhatnám.
De a versed így is nagyon emberi és ettől értékes számomra.
szeretettel-panka
Hmm, értem már :)) most már teljesen tiszta 🙂 csak az első kommentnél kissé zavarosan jött le nekem, ahogy fogalmaztál… ilyen az, ha az ember előző este megnyitja utolsó egyetemi évét :DDD ölellek, b.
„Akár a hegy saját,
szűkös barlangjába
húzva.”
Eredeti. Bár a „hegy” után hiányolok egy vesszőt.
’Tudod te, öltönyödben
kenyeredért mennyit dolgozott a
paraszt,”
Üres aggályoskodás, ha ezt félreérthetőnek érzem? Egyértelmübb volna: Tudod te az öltönyödben, (hogy) kenyeredért… stb.
Szívesen olvaslak. Gratulálok. a
Kedves antonius:
Határtalanul, mérhetetlenül és teljes mértékben egyet kell értsek veled. Már-már (hibátlan) elemzésbe hajló kommented csak igazat rejt. Valóban, a "hegy" után nem csak te hiányolsz vesszőt, hanem a vers és az a mondat is megköveteli… figyelmetlenségemből adódóan maradt le, mikor észrevettem, már őszintén megmondom lusta lajhár módjára semmi kedv nem leledzett bennem, hogy javítsam 😀
Az egyértelműség kedvéért valóban kényelmesen terpeszkedhetne ott egy "hogy" szócska a sorok közt az újabb 'kritikádnál'… nem tartottam fontosnak… megjegyzésed okán elgondolkodom rajta, sőt, több mint valószínű, hogy igazat is adok neked, ja már megtörtént. Javítok. Köszönöm neked a nem csak üres billenytűpötyögés-szagú sablonos dicséretkliséből álló háeszt! Sokat segítettél, hogy legközelebb figyelmesebben töltögessem fel a szómenéseimet :)) üdv: B. ui: a gratuláció megtisztelő vala :)) szervusz 😀
Szia!
Ez a vers olyan akár egy korrajz. "Nem, egyszerűen semmi sem zavar." Jól teszed ne zavarjon semmi. 🙂 Az árt az egészségre. k….a jó vers:) Bocs.
Üdv: Ági
Szia Ági :))
Hmm, igazad van, mostantól azért írok a korunkról, hogy tisztítókúraként használhassa az olvasó ;)) Igen szókimondó voltál 😀 de k…a jól esett 😛 😀
üdv: b.
Ez aztán jól kiszakadt belőled.
—
Nem érdekel engem, ha
a fákat is letagadja az
avar…
ez a képed meg nagyon adja.
Helló andy 🙂
kénytelen az ember néha azt mondani, hogy elég, az írásból nem az, hiszen ilyen kommentekért megéri :)) örülök, hogy olvastál :))
b.