a papírlap szélén megtorpan
a gondolat
mielőtt még a dimenziók
láthatatlan falának ütközne,
megharagszik önmagára
gyávasága miatt,
összetépi magát, lapostól,
majd (egy másik papír- )
repülőre száll
és elviharzik egy szellő hátán,
fel, fel a magas égig,
szabadon mint a téli napsugár.
6 hozzászólás
"a papírlap szélén megtorpan
a gondolat"
Ez nagyon szép kifejezés. Talán mert aki írásra adja a fejét, az sokszor érzi így.
Azért remélem még lesz mit papírra vetned! 🙂
Barátsággal Panka!
Nem is olyan abszurd ez, kedves inanis!
Hányszor megtorpan a gondolast, nem találjuk a megfelelő kifejezést, szót, mondatot. És szemétbe vágjuk elégedetlenül.
Viszont szárnyalni is tudunk…
szép, szabad téli napsugár…
Delory Nadin
Köszönöm a sik kis csillagot.
Ez nagyon tetszik! Imádom az ilyen gondolatokat. Örülök, hogy olvastalak.
Üdv.: Phoenix
Örülök én is, hogy olvastál.
Üdv,
inanis.