Ujjaid közt morzsolod
perceit a szépnek
s nem látod
hogy múlik el lényegük
lelkedben hamu alatt
zsarátnok szikrái felszítják
jajj-kiáltásait
miközben észrevétlen
tenyeredben porrá zúzod
a ki nem mondott szavakat
ők jelként égetik
agyadba magukat.
8 hozzászólás
Kedves Zsuzsa!
Tudod, nagyon sokszor van velem úgy, hogy össze szedem a gondolataimat, mit is fogok mondani, de végűl nem azt mondom, néha megbánom, néha nem.
Nagyon tetszett ez a versed is.
Üdv: harcsa
Kedves Zsuzsa
Tetszett a műved.
Halkan megjegyzem, hogy az írásjelek hiánya nehezíti az értelmezését. A kihelyezett írásjelek vezetik az olvasót a megértésben, és a hangsúlyozásban. Egy-egy nemvárt helyre kitett vessző, egész más értelemet ad a mondatnak. Ez így leírva egy mondatnak tűnik, pedig szerintem kettő, de lehet, hogy három.
Üdv: FJ.
Kedves János!
Nagyon köszönöm megtisztelő látogatásod versemnél és véleményedet. Igazad van az írásjelekkel kapcsolatban, nem szoktam így írni, hisz én is tudom, hogy nagy jelentősége van a vesszőnek, pontnak. Eredetiben írásjellel volt, aztán kísérletképp eltöröltem. Lehet, hogy kár volt. Köszönöm figyelmességed!
Szeretettel: Zsuzsa
Több a gondolat bennünk mint a kimondott, vagy leírt szó.
Gratulálok a szép versedhez.
Szeretettel Ági
Csodaszép gondolatok!
Átéltek!
Szeretettel:sailor
Szívből köszönöm Kedves Sailor!
Szeretettel: Zsuzsa
Szívből köszönöm Kedves Harcsa!
Szeretettel: Zsuzsa
Nagyon szépen köszönöm Kedves Ági!
Szeretettel: Zsuzsa