1.
ezek a huncut felhők
a kis léha, tekergők
őszi egekből hozzák
a hideg esőt hozzánk
2.
A lélek húrjain
csak bús zenét játszhatunk?
Ha elszáll a bánat,
ismét víg zenére táncolunk?
3.
a tócsa
jégpáncélt növesztett
a fájdalom
fogva tartott,
nem eresztett
4.
sápadt arcomon,
szivárványt gyújtasz
örömmel fogadom,
amit örömmel nyújtasz
5.
sárga levél
búcsúzik
és hulltában
visszanéz
6.
csodás éjjel
vásott kéjjel
öleltelek
szenvedéllyel
7.
valami halvány bánat
fogva tart
valami édes emlék
felkavart
8.
fahéj ízű esték
titkaim kilesték
szép szavaim,
víg életem
lassan eltemették
9.
csendes este
sétám során
szél simítja lépteim,
elhagytam
és nem találom
egykor szép reményeim
10.
megkövülten álltam,
pedig megkaphattam volna mindent,
amire mindig vágytam
2 hozzászólás
Nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!
Bár hajszálnyi kapocs van a versszakok között…mégis milyen jól leírtad a bánatod…Szép ez a Vers!!!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Jean Claude!
Az igazán szomorú az, hogy nem egy időben keletkeztek a szilánkok. Ez azt jelenti, hogy gyakran vagyok szomorú… és mennyire így van 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu