Lekaszálta az évet a nyár:
nem adott csapadékot a tájnak.
Barnul a fenyves a domb tetején,
tó vize tűnik, forrás apad el már…
Hegy leve ontja zamatát csak;
őszre igazság: fullad a borba remény.
Érdekes, a cím után valami egész másra számítottam, de ez egy nagyon kellemes meglepetés volt. Kétszer is elolvastam, ízlelgettem a szavakat, és tényleg remek. Tetszik, ahogy a színekkel és szavakkal játszol ebben a kis versben-víz,forrás,zamat,leve…stb…Az első sor is remek, fordított felállás-nem mi kaszálunk,hanem a nyár kaszálja le a mi lehetőségeinket. Versed sokadik olvasatra is szuper:-)
H.
4 hozzászólás
Érdekes, a cím után valami egész másra számítottam, de ez egy nagyon kellemes meglepetés volt. Kétszer is elolvastam, ízlelgettem a szavakat, és tényleg remek. Tetszik, ahogy a színekkel és szavakkal játszol ebben a kis versben-víz,forrás,zamat,leve…stb…Az első sor is remek, fordított felállás-nem mi kaszálunk,hanem a nyár kaszálja le a mi lehetőségeinket. Versed sokadik olvasatra is szuper:-)
H.
Köszönöm! (Személyes élményeken alapuló emlékvers az aszályos évről.) Üdv.: Á.E.
Nagyon jó vers Emil! Még a bor ize is érezhető…valóban zamatos, friss illattal dúsított nyár ez!:) Grat!
Köszönöm! Üdv., Á.E.