Gondolatok a szeretet létéről

Egy apró gondolat
járja át agyamat:
Tudok én igazán
szívből szeretni?
Gondolatfoszlányként
villannak át rajtam
az ily semmitmondó
rövid gondolatok.
Választ nem lelhetek
magamon kívül,
éreznem kellene
itt: LEGBELÜL.
De mégsem érzek semmit,
Lebeg ez az érzés.
Vagy ez csupán
a szívből jövő
gyötrődés?
Szeretni kívánok,
utána vágyok.
Kérlek Uram add meg,
vagy legyen halálom!

Nem tudom mi legyen,
Nem tudom hogy legyen
Egyvalamit tudok
Szeretni kellene.
Az éj homályként
Rám borult,
S nem enged el
Míg meg nem halok.
Szeretni kellene,
Ennyi az egész,
Azonban e érzés
Lángként vetül
Belém.
Könnyezek, sírok,
Szeretni nem tudok,
Hiába akarok
Le nem írhatom
A vágyak halmazát,
Mely forrón átkarol.

Gondolkoztam róla,
Eme érzésről.
Rájöttem én arra,
Mikét definiáljam.
A szeretet nem más,
Mint szívem érzése,
Melynek fontos vágya
Más lény érdeke.
Szeretni annyit tesz,
Hogy harcolsz
Azért,
Ki számodra fontos.
Szereted őt akkor,
Ha reá gondot viselsz,
Szereted őt akkor is
Ha hibáznia kell.
A szeretet független
Ettől a világtól,
Én azonban helyén
Sötétséget látok.

Kérlek hát Uram,
Hatalmas Vezérem,
Ültessél lelkembe
Holmi szeretet.
Szeretnem kellene
Ellenségemet,
Noha azt tudom
Ő hozza vesztemet.
Áldj meg engem Uram
Most utoljára
Harcolni megyek
Gyűlölet honába.
Szeress engemet,
Osszad azt meg velem.
Kérlek Istenem
Nyújtsd felém Kezedet!