gondolatok járvány idején

csendes a tér
mozdulatlan az utca
a sarkaiból kifordult világ
szemeit lassan lehunyja
pesszimista vagyok
holt térben kidurrant cél
felháborodott a természet
a tavasz toprongya is fél
az ő dolga az élet
körülötte mégis
csak pusztító halál
lassan derékig ér
a fájdalom
övé a pontarány

nézz körül rablás
folyik mindenütt
vagy éktelen pazarlás
harácsol minden elme
kinek a veszedelemről
mozizik tágas vetítőterme
nehezen csukja össze
hatalmas markát
kigolyózza belőle
a másnap fejadagját

tán nem minden
ember kapzsi
logika pattan éllel
szeme nem ily vaksi

a kín hatalmas kupac
összetartást is hoz
míg az ördög mulat