Sivatag

Kietlen sárga, hordja a szél, homokos szikár, mégis van benne szép
Forró, égető, homokos talaj, rejt benne életet elbújva takar
Oázis messze, szem nem is látja, visz mégis valami abba az irányba.
Ott az élet színes, vízesés, hűs habok, zöldell minden, s hajtanak magok.
Sivataggal övezett, körbe vett világ, lüktető élet, ez csoda
Homokkal övezett élet víg ritmusa.