Fogjul ejtett egy Gépezet,
Csövek táplálnak szerényen,
Megborzongat a képzelet,
Hogy önerővel lélegzek.
Műhajszálak fojtanak,
Vágnak bele nyakamba,
Vörös vérem lassú folyama
Egy élősködő oltalma.
Számból édes tinta csorog,
Lelkem leteszi a fegyvert…
Könnyek táncolnak arcomon,
Fény szivárog az alkonyhoz.
Remeg a szemhéj, s a lélek
Ingázik egy rozsdás hajszálon,
Egy ábrándkép taszít a mélybe,
Testemet felmorzsolták a gépek.
2 hozzászólás
a képek nagyon jók, az eddig feltett 3 versed közül ez tetszik a legjobban -.-
Kedves Sally!
Ez a versed is tetszik, bár néhol nem egészen értem, inkább csak a hangulatát érzem…
Üdv: Borostyán