Szálldosok vidáman, épen,
Rothadó gyümölcs levében.
Nincsen nékem semmi gondom,
Zümmögésem vígan ontom.
Néha újság csattanóban,
Rokon marad légycsapóban.
Sebaj, mert én, íme, élek:
Emberektől már nem félek…
(Csatt!)
Gondtalan légy
By LeonaBy Leona
2 hozzászólás
Ezt én a gyermekversek közé raktam volna.
Csalódtam volna, ha az előttem szoló nem szólt volna be:)Nekem nagyon tetszett a versed.Aranyos, és a korodat nézve igen kitünően bánsz a szavakkal, és a rímekkel.Ügyes vagy, írj sokat!
Szeretettel:
Nagy Krisztina