Fütyülni a széllel, sajnos nem lehet,
légiriadó borzol idegeket.
Szaggat a vétel, és vért hörög a szó:
– Hogy mi van, hallasz, tessék, ott vagy, halló?
– Aha, találat érte a házamat,
a sima szájú mennyország rám szakadt.
– Úristen! Jól vagy, ugye nincs semmi baj?
– Minden rendben, betakar, altat a zaj,
de valami mégis nyomja mellkasom,
szívemet követeli, de nem adom.
Vinné ezt az elátkozott életet.
– Miért? Nem állok készen, még nem lehet.
Persze, tudom, egy lyukas garast se ér,
hiába, az ember, amíg él, remél.
Fütyülnék a széllel, sajnos nem lehet,
álmodtam egy könyörtelen ihletet.
| Miről szól? Amiről nem kellene. |
4 hozzászólás
Kedves Eferesz!
Tetszett nagyon egyéni és a mai eseményekre
utaló írásodra!
Az egyén kiszolgáltatása a körülményeknek!
“Persze, tudom, egy lyukas garast se ér,
hiába, az ember, amíg él, remél”
Gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!
Szia sailor!
Köszönöm gondolatodat.
Valóban benne van a kiszolgáltatottság. De ez fordítva is igaz: a kürülmény kiszolgáltatása az egyénnek, mert nagyon is hajlamosak vagyunk – bocsi az általánosításért -, hogy kényönk s kedvünk szerint cselekedjünk. S végső soron mi a körülmény? Nem a cselekedeteink ágyása?
Szeretettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Csak kapkodtam a fejem, és már a végére is értem.
Megrendítő, drámai egy ilyen beszélgetés gondolata.
Jólelevenítetted meg.
Gratulálok!
Szeretettel: Ildikó
Szia Ildikó!
Az életünk része ez is, bár én a békességet jobban szeretem, de bennem volt ez az indulat és útjára bocsátottam.
Szeretettel: Szabolcs